Egy hindu szent,aki elment a Gangesz partjára megfürödni,egy családot látott a parton,akik mérgesen kiabáltak egymásra.Odafordult tanítványaihoz,mosolygott és megkérdezte: "miért kiabálnak az emberek,mikor mérgesek egymásra?"
A tanítványok gondolkoztak egy ideig,majd egyikük ezt mondta:"Azért,mert ilyenkor elveszítjük nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk,mikor a másik személy ott áll mellettünk?Mondhatnánk neki sokkal halkabban is."-mondta a szent.
A tanítványok tanakodtak még,de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta: "Mikor két ember mérges egymásra,a lelkük eltávolodik egymástól.Hogy leküzdjék ezt a távolságot,kiabálniuk kell.Minél mérgesebbek,annál hangosabban kiabálnak,hogy leküzdjék ezt a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél?Ők nem kiabálnak egymásra,hanem halkan beszélnek,mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz.Köztük lévő távolság nincs is vagy csak nagyon kicsi."
A szent folytatta:"Amikor még jobban szeretik egymást,mi történik?Nem beszélnek,csak suttognak,így még közelebb kerülnek egymáshoz.Végül már suttogniuk sem kell,csak egymás tekintetéből megértik egymást.Ez mutatja meg,hogy milyen közel áll egymáshoz két ember,amikor szeretik egymást."
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:"Ezért amikor vitáztok,ne hagyjátok,hogy a lelketek eltávolodjon.Ne mondjatok olyan dolgokat,melyek eltávolítanak egymástól,különben egyszer eljön a nap,mikor akkora lesz a távolság köztetek,hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."
